Sokat gondolkodtam azon, mivel kellene indítani ezt a blogot. Sőt, azon, hogy miről fog szólni. Egyet tudtam: a Nintendoról.
Aztán olvastam egy cikket. A címe Tinkerer’s Sunset. Abban megfogalmazott a szerző valamit, amivel mélységesen nem értek egyet. Azzal, hogy ez az új világ elveszi a mai gyerekektől azt az örömöt, ami számunkra adott volt, mikor mi voltunk gyerekek. Ezzel kapcsolatban a következő fogalmazódott meg bennem:
Sosem értettem egyet az ilyen szentimentális siránkozással. Nem lesz a gyerekedből, az aki Te vagy, MÉG JÓ, valami más lesz belőle, de ha nem akarod, akkor adjál neki C64-et, és nézd az arcát, mikor az osztálytársai kiröhögik. Az idők változnak, és egy új korban más dolgok motiválják az embereket, és másfajta felnőttek lesznek, mint mi. Szeretnéd, hogy ha ismerné azt az érzést, amit te átéltél, hát meséld el neki, ő meg majd elmeséli az ő gyereknének, amit ő élt át ilyen idősen. Ha nem látjuk a mában, azt, amit a tegnapban gyerekként láttunk, az nem véletlen, mert nem tegnap van és nem vagyunk már gyerekek.
Most már tudom miről fog ez itt szólni. Arról, hogy mesélek. Arról, hogy mit jelentett nekem a Nintendo, és arról, hogy mit jelent ma. Engem nem zavar, hogy a mai gyerekek nem játszanak 8 bites játékokkal, miért tennék? Nem fogják átélni azt, amit én, de van bőven mit átélniük. Viszont, akit érdekel milyen érzés volt nekem a Nintendo, vagy az, hogy ez mag mivé nőtte ki magát, annak jó szórakozást, nosztalgiát vagy retrót kívánok!